van lassacskán négy napom, amivel nem tudok mit kezdeni. Felkavarodtam, és nem ülepedtem le. Régi - és rossz! - szokás szerint hánykolódom a hülye vagyok-boldog vagyok-kemény vagyok-naiv vagyok hullámokon.

és megmagyarázok magamnak mindent: az olvasott, de le nem reagált üzeneteket, a titokzatos-sejtelmes fél- és egész mondatokat... és persze, hogy minden beleillik a fekete-fehér puzzle-ba. 

Vége lesz ennek egyszer? Nagyon remélem.

Ma, holnap, hétvégén? Szeretném...

Képes leszek felállni, és leporolni magamról a sötét gondolatokat? Ebben is csak bízni tudok, ahogyan magamban is. Nincsen más, amibe kapaszkodhatnék - ezért erősen szorítom magam.

Tehetek még valamit? Pszichológus és/vagy ima. Más nem jut eszembe...