amit nem szabad erőltetni, de amit le kell írni mégis, magamnak, magunknak

Feljegyzések kettőnknek

Feljegyzések kettőnknek

dec. 30. - talán...

2015. december 30. - Francescoli

Éppen csak 30-a, pár perccel ezelőtt lett vége a meccsnek (ami fantasztikus volt, sportélményként és mint "terelés" is remekül működött!).

Tele vagyok reménnyel, ezután a nagyon jó beszélgetés után. Elmondhatatlan, mennyi mindent kaptam én tőled, aki sokkal rosszabb helyzetben vagy. Most legalábbis. És hogy rám gondolsz, engem féltesz, hogy ilyesmikkel foglalkozol, mint az én jövőm - nagyon meghatódtam, na!

Hogyan lehetek méltó erre? csak úgy, hogy normálisan próbálok viselkedni (és átkeretezni reakcióimat, a veszteségre, a félelemre, a kilátástalanságra adott reakcióimat, mert ezt lehet, sőt, ezeket KELL!).

És hidd el nekem, én tényleg jobban szeretlek annál, hogy elbírjam a teljes veszteséget. Egyszerűen szükséges, hogy magam mellett tudjalak, érezzelek, mint embert. És ha te is elfogadsz engem, minden hülyeségemmel, különbözőségemmel és furcsaságommal, akkor van remény, hogy minden jó lesz. Hogy "boldogulunk", és addig is, míg ez bekövetkezik, nagyon-nagyon jó kapcsolatban leszünk. Vagyis: maradunk.

Nyitott vagyok, az is maradok. Figyelek magamra és figyelek azokra, akik figyelnek rám. "Megígérem", hogyha úgy adódik, igenis fogok csajozni, nem mint Max tette régebben, hanem mint egy 46 éves faszi teszi, aki jelenleg nem boldog, mert elbaszta élete legjobb lehetőségét, de nem adja fel, mert tudja, hogy tud szeretni, képes megtartani, elköteleződni, dönteni és végigcsinálni... miközben képes felismerni, ha EZ mégsem AZ, és szeretettel, de határozottan le- és továbblépni ilyenkor.

Ezekben bízom. És van sok tervem, veled közösen is. Mert mondom megint: nem "szabadulsz" egykönnyen, mint emberedtől, barátodtól, aki mindig ott van és lesz neked.

 

És azt hiszem, ezután a bejegyzés után nyugodtan megmutathatom ezt a blogot, ahogyan odaadhatom a "makettem" maradékát, immáron gyűrű nélkül. Mert érteni és értékelni fogod. Ahogy a gyűrűt is! (örülök neki! :-) )

 

Era, mint Edith Piaf: nem bánok semmit sem! Se múltat, se jövőt. Nincsen terv, nincsen kizárt dolog, csak a szeretet. (és ha van szex meg rakkenroll, akkor az. Miért is ne?)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://levelekhelyett.blog.hu/api/trackback/id/tr588211328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása